Sziasztok!
Kaszás ír még egy másik mese-verziót. Ja és nem vagyok dedós, BEEEEE!
Kaszás ír még egy másik mese-verziót. Ja és nem vagyok dedós, BEEEEE!
Peroska és az Ordas
Egyszer régen, amikor a hülyét még pontos jével írták, volt egy város: Bivalybasznád. Ott élt egy kislány, aki olyan sokáig hordott sötétkék ruhákat, míg azok rá nem gyógyultak a testére. Így elnevezték a kislányt Peroskának (azelőtt Mária volt a neve).
Egy szép napon így szólt az anyja:
-Eriggy, te jány, el a te anyádhoz, a nagyhoz, osztán vigyél neki borot meg répáskalácsot! De aztán nehogy megint a rendőr hozzon haza!
Na, erre Peroska betette a kosárba a borot meg a répáskalácsot, aztán zsebre vágott egy marék Durexet, hátha lesz valami. Aztán elindult a nagy útra. Úgy döntött, hogy átvág az erdőn, mint részeg kamionos a birkanyájon, de ahogy beért az erdőbe, ráköszönt a depresszió:
-Jó napot kívánok! Hová lesz ez a nagy séta, te nagyon mulya?
-Pro primo először is ne ijesztegess, mert szívinflációt kapok. Pro primo másodszor nem vagyok mulya, hanem Peroska - szólt az kislány.
-Te Peroska, nincs is kosarad!
-Ó én nagyon mulya, hát nem otthon felejttem! - csapott a homlokára, és már rohant is haza. 5 perc alatt hazaért, pedig verte e víz, mint tavasszal a hóembert. Otthon az anyja el is verte, mint szikvizes a paripáját és rákiáltott még kígyót és békát is. Sietett vissza az erdőbe, csak úgy pozott a lába alatt a dübörgés. Mázlija volt, mert épp arra járt a farkas.
-Sárkányfüvet tessék! Friss meleg sárkányfű- kiabálta fennhangon.
-Szia farkancs! - mondta a kislány az ismerkedés szabályait betartva.
-Oszt hova mész Peroska, csak nem az anyádhoz, a nagyhoz? - érdeklődött az ordas.
-Eltaláltad, jöhet a 2 Ft-os kérdés?
-Aztán nem félsz, hogy bedarál a hegyi rém? - érdeklődött a farkas.
-Nem mert nálam van a nuncsákóm!- mondta és lefejelte azt, mint teknőtlen béka a földiepret. Mire a az állat magához tért, Peroska már célhoz ért. Ezért az ordas rettenetesbe kapcsolt és egy pillanat alatt a nagymama házánál termett.
-Ki az? - hallotta belülről.
-Sándor, József, Benedek és zsákban hoztunk egy meleget! - felelte, majd be is ment a házba. Megette a nagymamát lázmérőstül, tundrabugyistul. Gyorsan felhajtott rá egy kis lábvizet, s bebújt az ágyba. Ebben a pillanatba lépett be Peroska.
-Szia nagyi! Hoztam egy kis piát - mondta és ledöbbent: - Nagyi, milyen betegséged van neked? Akkora az orrod, hogy ki kell menned a tisztásra, hogy megfordulj!
-Sanjnos, az áremelkedések miatt annyit lógattam az orrom, hogy az megnyúlt!
-A szemed meg akkor, mint egy kosárlabda.
-Azért jányom, hogy jobban lássalak!
-A füled meg akkora, hogy egy denevér éhendöglik, mire kitalál!
-Hogy jobban hallhassalak!
-A szád, meg akkora, mint egy kitaposott kozáksapka!
-Azért, hogy jobban bekaphassalak - mondta és be is kapta, mert már unta a dumáját. Ezek után nagy horkolások közben el is aludt. Olyan hangosan hortyogott, hogy a közelben bóklászó részeg erdőkerülő azt hitte, hogy a nagymama épp most fűrészeli le az ágy lábát, hogy mélyebben tudjon aludni. Be is ment, hogy segítsen neki. Meg is ijedt, amikor az ágyban a nagyi helyett Romolus és Remus anyját látta aludni.
-Na, te gonosz farkas, nem vagy te annyira erős, mint büdös - mondta, és orrba vágta, mint vakondokot a rotációs kapa. Utána kivágta a gyomrából a nagymamát és Peroskát. Aztán telerakták a gyomrát R-GO lemezekkel és összevarták. Ebbe az ordas bele is döglött.
Állítólag valamivel később egy másik fenevad újra bepróbálkozott Peroskánál, de az már gyors- és géplakatosként dolgozott a bivalybasznádi textilfonónál.
Egyszer régen, amikor a hülyét még pontos jével írták, volt egy város: Bivalybasznád. Ott élt egy kislány, aki olyan sokáig hordott sötétkék ruhákat, míg azok rá nem gyógyultak a testére. Így elnevezték a kislányt Peroskának (azelőtt Mária volt a neve).
Egy szép napon így szólt az anyja:
-Eriggy, te jány, el a te anyádhoz, a nagyhoz, osztán vigyél neki borot meg répáskalácsot! De aztán nehogy megint a rendőr hozzon haza!
Na, erre Peroska betette a kosárba a borot meg a répáskalácsot, aztán zsebre vágott egy marék Durexet, hátha lesz valami. Aztán elindult a nagy útra. Úgy döntött, hogy átvág az erdőn, mint részeg kamionos a birkanyájon, de ahogy beért az erdőbe, ráköszönt a depresszió:
-Jó napot kívánok! Hová lesz ez a nagy séta, te nagyon mulya?
-Pro primo először is ne ijesztegess, mert szívinflációt kapok. Pro primo másodszor nem vagyok mulya, hanem Peroska - szólt az kislány.
-Te Peroska, nincs is kosarad!
-Ó én nagyon mulya, hát nem otthon felejttem! - csapott a homlokára, és már rohant is haza. 5 perc alatt hazaért, pedig verte e víz, mint tavasszal a hóembert. Otthon az anyja el is verte, mint szikvizes a paripáját és rákiáltott még kígyót és békát is. Sietett vissza az erdőbe, csak úgy pozott a lába alatt a dübörgés. Mázlija volt, mert épp arra járt a farkas.
-Sárkányfüvet tessék! Friss meleg sárkányfű- kiabálta fennhangon.
-Szia farkancs! - mondta a kislány az ismerkedés szabályait betartva.
-Oszt hova mész Peroska, csak nem az anyádhoz, a nagyhoz? - érdeklődött az ordas.
-Eltaláltad, jöhet a 2 Ft-os kérdés?
-Aztán nem félsz, hogy bedarál a hegyi rém? - érdeklődött a farkas.
-Nem mert nálam van a nuncsákóm!- mondta és lefejelte azt, mint teknőtlen béka a földiepret. Mire a az állat magához tért, Peroska már célhoz ért. Ezért az ordas rettenetesbe kapcsolt és egy pillanat alatt a nagymama házánál termett.
-Ki az? - hallotta belülről.
-Sándor, József, Benedek és zsákban hoztunk egy meleget! - felelte, majd be is ment a házba. Megette a nagymamát lázmérőstül, tundrabugyistul. Gyorsan felhajtott rá egy kis lábvizet, s bebújt az ágyba. Ebben a pillanatba lépett be Peroska.
-Szia nagyi! Hoztam egy kis piát - mondta és ledöbbent: - Nagyi, milyen betegséged van neked? Akkora az orrod, hogy ki kell menned a tisztásra, hogy megfordulj!
-Sanjnos, az áremelkedések miatt annyit lógattam az orrom, hogy az megnyúlt!
-A szemed meg akkor, mint egy kosárlabda.
-Azért jányom, hogy jobban lássalak!
-A füled meg akkora, hogy egy denevér éhendöglik, mire kitalál!
-Hogy jobban hallhassalak!
-A szád, meg akkora, mint egy kitaposott kozáksapka!
-Azért, hogy jobban bekaphassalak - mondta és be is kapta, mert már unta a dumáját. Ezek után nagy horkolások közben el is aludt. Olyan hangosan hortyogott, hogy a közelben bóklászó részeg erdőkerülő azt hitte, hogy a nagymama épp most fűrészeli le az ágy lábát, hogy mélyebben tudjon aludni. Be is ment, hogy segítsen neki. Meg is ijedt, amikor az ágyban a nagyi helyett Romolus és Remus anyját látta aludni.
-Na, te gonosz farkas, nem vagy te annyira erős, mint büdös - mondta, és orrba vágta, mint vakondokot a rotációs kapa. Utána kivágta a gyomrából a nagymamát és Peroskát. Aztán telerakták a gyomrát R-GO lemezekkel és összevarták. Ebbe az ordas bele is döglött.
Állítólag valamivel később egy másik fenevad újra bepróbálkozott Peroskánál, de az már gyors- és géplakatosként dolgozott a bivalybasznádi textilfonónál.
Üdv: Kaszás
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése